Felbecsülhetetlen értékű tárgyak védelme súlyos gyakorlati kérdés a nagyközönség részére nyitott múzeumok és galériák számára, hiszen a biztonsági vezetők ambivalens problémával szembesülnek: emberek millióinak megmutatni, de biztonságban tudni.
Míg magángyűjtők megtehetik, hogy kulturális gyűjteményeiket saját páncéltermeikben tartsák elzárva a kultúrát vágyó emberek elől, mitöbb teljes titokban tarthatják az alkotások helyét vagy akár a birtoklás tényét is, addig a múzeumok küldetése, felelőssége ellentétes filozófiát és cselekvési mintát igényel.
Komplexitás és Integráltság
Az elektronikus vagyonvédelem mindent megoldó varázserejébe kapaszkodni könnyelműség lenne, a vagyonvédelmi eszközök komplex felhasználása helyett - kiváltképp ilyen kényes esetben.
Az előrelátó, átgondolt tervezés kezdetekor többek között olyan kérdésekre kell választ kapni, mint az élőerős védelem állományának felmérése, a látogatók sűrűsége, a beléptetés és a belépés ellenőrzésének lehetőségei, a riasztásra adható válaszreakciók, illetve a válaszreakciók aktiválódási ideje, a kiállítások elrendezése, valamint a fixált közlekedő útvonalak rendszere.
2003 májusában a bécsi Kunsthistorisches Múzeumból 58 másodperc alatt rabolták el Cellini Sótartóját, amely becsült értéke 55 millió USD. A betörést hajnali négykor követte el a rabló a múzeum köré emelt festőállványon keresztül egy első emeleti, mechanikailag nem védett ablakot betörve.
Habár az ablakra törés- és nyitásérzékelőt is szereltek, itt bebizonyosodott, hogy semmilyen jól szervezett élőerős válasz reakcióideje nem szorítható egy perc alá a riasztástól számítva - hacsak nincs pontosan a tetthelyen.
Továbbá felvetette a tárgyak elhelyezésének fontosságát. A kiállított tárgyak érték alapján történő besorolása és lokalizálása is a biztonsági tervezés részét kell, hogy képezze, értékesebb tárgyak helyét az épülethéjtól minél messzebb határozva meg. Illetve a héjvédelem és a vitrinek mechanikai védelmének lényegességére is rávilágított az eset.
Ezekre alapozva kerülhet kialakításra az elektronikus rendszer, melynek installálását nehezíti, hogy a szerelésnél tekintettel kell lenni az általában történelmi jelentőségű épületek sajátosságaira.
Ton Cremers, aki 15 éven át volt az amsterdami Rijksmuseum biztonsági vezetője, helyi tapasztalatai alapján a CCTV rendszerek két speciális tervezési lehetőségét említette az Assa Abloy Future labs által idén készített interjúban:
„Ha a környezet engedi, akkor ideális olyan biztonságtechnikai rendszerrel rendelkezni, mely a behatolókat az épület megközelítése közben már detektálja. Használjunk CCTV kamerákat mozgásérzékelővel, passzív infra érzékelőket és infrasorompókat, vagy lézeres rendszert, mely folyamatosan vizsgálja az épületet, helyiségeket.” […]
„Valamennyi múzeumnak arcfelismerő kamerákkal és monitorral kéne rendelkeznie minden bejáratnál.” Cremers véleménye szerint a kamerák elrettentő pszichológiai ereje sokat nyom a latba a bűnöző felderítő bejárásakor, kiváltképp, ha a belépés után egyből realizálja egy ott lévő monitoron, hogy külseje már rögzítve lett. Nyilvánvalóan nem árt, ha titkos megfigyelési csatornák is biztosítva vannak.
Az emberi tényező több aspektusból is hangsúlyozottan érintett a múzeumbiztonság kérdésében.
Az FBI felgöngyölített ügyei által készített statisztikák szerint a műtárgyrablások 70-80%-nál derült fény belső dolgozói részvételre. A kamerák tisztántartása, megfelelő karbantartása, az élőerős védelem effektivitása mind humán faktor kérdése. Nem beszélve a lopott tárgyak listájának aukciókon történő figyelemmel kíséréséről. 2009 októberében például egy németországi árverést szakítottak félbe, mert felfedeztek az eladásra szánt tárgyak közt 2003-ban Irakból eltulajdonított 7-10 ezer darab régészeti kincs közül néhányat.
Végkifejlet
2006 az eltűnt műtárgyak felderítésének éve volt. Január 21-én Cellini remekművét az osztrák rendőrség a feltételezett gyanúsítottat követve találta meg. Augusztus 30-án pedig Munch festményei kerültek elő. Jorun Chritoffersen a Munch Múzeum marketing vezetője a CNN számára adott nyilatkozatában már egy integrált, komplex új biztonsági rendszerről számolt be, miszerint most már minden festményüket biztonsági üveg borítja, a képek keretei megfelelően vannak falhoz rögzítve, extra megfigyelő rendszert építettek ki, értelemszerűen továbbra is fontosnak tartva a biztonsági őrök jelentőségét.
FBI TOP 10 műtárgyrablás listája
2005. november 15-én
2003. 7-10 ezer db zsákmányolt és lopott iraki régészeti műtárgy
1990. 12 db festmény (köztük Rembrandt és Manet képek) az Isabella Stewart Gardner múzeumból, Boston
2000. 2 db Renoirs és 1 db Rembrandt kép a Svéd Nemzeti Múzeumból
2004. Munch: a Sikoly és a Madonna a Munch múzeumból, Oslo
2003. Benvenuto Cellini: Sótartó a Kunsthistorisches Múzeumból, Bécs
1969. Caravaggio: Krisztus születése San Lorenzoval és San Francescoval a San Lorenzo kápolnából, Palermo
1995. Davidoff-Morini Stradivarius hegedű egy new yorki lakásból
2002. 2 db Van Gogh festmény az amszterdami Vincent Van Gogh Múzeumból
1999. Cezanne: Látkép Auvers-sur-Oise az Ashmolean Múzeumból, Oxford
2003. DaVinci: Madonna a rokkával a Drumlanrig kastélyból, Skócia
